A kezdés egyszerű és csak pár percig tart. A só felét belehintjük egy nagy műanyagdobozba, aztán bőrös oldalukkal lefelé ráfektetjük a megmosott, szárazra törölt kacsacombokat. Rájuk hintjük a maradék sót, és lefóliázva betesszük a hűtőbe 1 napra. A só rendesen megdolgozza a kacsacombok rostjait, és ez az "előkezelés" fontos szerepet játszik abban, hogy a végén hihetetlenül omlósak lesznek.

A másnapi teendők sem bonyolultak. A combokról gondosan lesöpörjük a sót, mert amennyi kell, az már bőven beléjük ivódott, és bőrös oldalukkal lefelé átrakjuk mindet egy akkora lábosba, amelyben könnyen elférnek egymás mellett. Ízesítésül melléjük dobjuk a megpucolt, de egészben hagyott fokhagyma-gerezdeket és a friss kakukkfűágakat, aztán összekeverjük a pálinkát a vízzel, és ráöntjük a combokra.

Elérkeztünk a lényeghez: a combok lassú, rotyogós, illatos megpárolásához. Ez időben sokat jelent, munkában viszont semmit se, mert meglátják, a hús tökéletes elvan magában a tűzhelyen. A lábost lefedjük, és mérsékelt tűzőn felforraljuk az ételt. Ahogy elkezd bugyogni, rögtön takarékra állítjuk alatta a lángot, és hagyjuk, hogy 2-2 és 1/4 óra a kacsacombok csendesen megpuhuljanak a saját zsírjukban. Ezt nem szabad siettetni, sőt, mindent el kell követni azért, hogy minél lassabban készüljenek el, vagyis minél tovább maradjanak a zsírjukban. Ez ugyanis az egyetlen igazán jó megoldása arra, hogy ne száradjanak ki.

Az utolsó 15 percben előmelegítjük a sütőt 220 fokra (gázsütőn 6-os fokozat), mert itt sütjük majd ropogósra a puha combokat. Miután letelt a bő 2 óra, megvárjuk, hogy a kacsacombok kihűljenek a lábosban. Ezután kiszedjük őket, és bőrös oldalukkal felfelé átteszzük mindet egymás mellé egy nagy tepsibe. (A fokhagymás-kakukkfüves kacsazsírt meg nehogy kiöntse valaki, óriási vétek lenne! Ezzel készül a világ legjobb sült krumplijához, arról nem beszélve, hogy puha kenyéren, sok-sok lilahagymával micsoda pazar élvezetet jelent.)
A kacsacombokat betesszük a forró sütőbe, és oldalanként 15-15 perc alatt ropogósra pirítjuk őket.

Macerásnak tűnik,de nagyon megéri!