Főoldal » Praktikák » Alapanyag előkészítési tanácsok » Hogy bánjunk a vöröshagymával

A magyar konyha elképzelhetetlen hagyma nélkül. De amennyi az örömünk, sokszor annyi a bosszúságunk is átható szaga miatt. Nyissunk rá ablakot!
Fejünket ne tartsuk túl közel a hagymához, ne hajoljunk a hagyma fölé.
A meghámozott hagymát tartsuk hideg folyóvíz alá, mielőtt vágni kezdenénk. Ha még várnunk kell a vágással, a meghámozott hagymát tartsuk hideg vízben.
Ha a család nem szereti a hagymadarabokat, inkább reszeljünk. Ehhez ne sajnáljuk a külön reszelőt. Tartsunk a kezünk közelében egy hidegvizes tálat, hogy használat után azonnal leöblítsük reszelőnket, s csak azután mossuk át meleg vízzel.
Nem könnyezünk, ha hagymavágás közben egy korty vizet tartunk a szánkban.
A vöröshagyma és a fokhagyma izgató hatása kevésbé érvényesül, ha kevés vízben megfőzzük, és csak a levét használjuk az étel ízesítésére.
Védjük a hajunkat a csípős hagymaszagtól (különösen a frissen mosottat), húzzunk a fejünkre egy szoros gumijú, de laza zuhanysapkát.
A hagyma szaga (a hal szaga is) elillan a kezünkről, ha nedves sóval mossuk meg.
A hagyma szagú kést nyílt lángon kétszer- háromszor húzzuk át, így elveszíti a szagát.
A hagymakarikák ropogós pirosra sülnek, ha lisztbe hemperegetjük a sütés előtt. Villával átforgatjuk, hogy a szálak szétváljanak, és a liszt nedvességét felszívja. Bő, forró zsírban sütjük sárgára. Szűrőkanállal szedjük ki.
A sonka ízletes marad ha a főzővizébe egy nagy fej vöröshagymát is teszünk héjastól. A felesleges sót is magába szívja.